"Egy magyar Kutyás külföldön"....

Rengeteg dolog történt velünk a WDS óta ,csupán semmi időm nem volt ezeket szavakba foglalni.

Bővült a család méghozzá egy gyönyörűséges Liver-White(barna fehér) Pointer fiúcskával , Sáregresi International Victory-val ,azaz hívónevén Morgan-nal. A tenyésztője ,Marianne hozta el nekünk őt Tatabányára jún.16.-án ... Nagyon nagy jelentőséggel bírt ez a nap,hiszen ekkor rengeteg dolog változott meg az életünkben.  Valóra vált az egyik legnagyobb álmom , hiszen lett egy Pointerem ,nem is "akárhonnan". Nem lesz nehéz kitalálni,hogy Munkára,Sportra és Kiállításra szerettem volna Fido mellé egy "társat".
Mikor végre valósággá vált ez az álmom , mondhatni kissé "megrémültem" , hiszen ott volt ő teljes valóságában. "Szinte nem mertem megérinteni sem" ,pedig régóta vágytam rá és álmodoztam róla. Imádtam , pedig még nem is ismertem. Minden gondolatom körülötte forgott ,és tényleg sokat vártam rá , "göröngyös és hosszú út vezetett el hozzá,de semmit nem csináltam volna másképp"!...
 Ő az a csoda ,aki hiányzott az életemből,akire szükségem volt ahhoz,hogy teljes legyen az életem.

"Este behunyod a szemed, elalszol, és az álmok világában találkozol Vele. Ám egy napon történik valami. Egy napon kilép az álmaidból, és melléd szegődik. Valósággá válik. És ekkor különös dolog történik. Már nem jelenik meg álmaidban. Nem találkozol vele éjjelente, nem beszélsz vele álmaidban. De ez nem csoda. Hiszen kilépett onnan, belépett való világodba."

 

A címre rátérve pedig ....
Hosszú beszélgetések ,és rengeteg gondolkodás na meg később sok pakolás előzte meg ezt a dolgot.
Végül szombaton este rászántuk magunkat . Életünkben nem csak egy "tiszta lap" ,hanem egy új fejezet ,talán egy új "könyv " is ...

"Mert nincs napkelte kettő, ugyanaz,
Mert minden csönd más, - minden könny, - vigasz,
Elfut a perc, az örök Idő várja,
Lelkünk, mint fehér kendő, leng utána,
Sokszor könnyünk se hull, szívünk se fáj.
Hidegen hagy az elhagyott táj, -
Hogy eltemettük: róla nem tudunk.
És mégis mondom néktek:
Valamitől mi mindig búcsúzunk."

 Pontosan szombat este 10:10-kor gurultunk át a Magyar határon.  A hosszú és kimerítő út közben több pihenőhelyen is megálltunk. Szép ,rendezett helyek voltak ezek. Wc , Wifi , kivilágított parkolók , játszóterek , és gondozott parkos területekből állt 1-1 ilyen hely.  Morgan és Heidi nagyon jól viselték az utat, szinte végigaludták. Fido eléggé stresszes volt , sokszor zihált és nem találta a helyét. Persze az ölemben a 20-22kg-os kutya megnyugodott ,de én nem bírtam sokáig tartani.

Az új lakásba hajnali 3-4 körül érkeztünk meg. Az alvásnak nem nevezhető 2 órás "ledőlés" után , fáradtan ,de nekiálltunk pakolni. A teherautó is hamar ideért a bútorainkkal és cuccainkkal.
Pakolni és intézni valóval is bőven el vagyunk látva .  Bár csak szeptemberben kezdődik ,már a suli után is érdeklődni kell,hogy mik a lehetőségeim , nem is beszélve a nyelvről. Nem mondhatni,hogy jól beszélek vagy hogy egyáltalán beszédnek nevezhető,amiket én angolul kinyögök ,de még mindig jobban boldogulok vele,mint a némettel. Idővel tudom más lesz , de addig el is kell jutni.
Nem kis célok megvalósítását tűztem ki magam elé ,mind kutyás és mind nem kutyás dolgok terén. Remélem lesz elég erőm megvalósítani ezeket.

Az első próbálkozások....

Kell még némi  idő ,mire hozzászokunk ehhez az új helyzethez , az új környezethez és még sorolhatnám...
De bízom benne ,hogy sikerülni fog. Ha sokszor nehéz is lesz , de menni fog !


Tegnap sétáltunk egy kicsit a városi parkokban az ebekkel, amit ők természetesen nagyon élveztek ,nem is beszélve az esti nagy sétáról.
Morgan egyre ügyesebb ,de van még mit tanulnia (és persze nekem is ).
Már megvoltak az első póráz nélküli sétáink is , a behíváson mindig van mit "csiszolni",de teljesen meg vagyok elégedve a 10 hetes pointerem behívhatóságával :)

9,5 hetesen - Korby Photo

Végezetül pedig , Hétfőn délben Datolya itthagyott minket.
Hosszú és jó élete volt ,számomra ő volt "A HÖRCSÖG"... Örülök,hogy ennyi ideig velünk lehetett..
Nyugodj békében !