Komáromi Kutyakiállítás

Szombat reggel egy halomnyi cuccal megrakodva indultunk ki az állomásra. Jegyeket megvettük,és most a vonat sem késett.
Felszálltunk,de egy nagy csoport gyerek miatt csak az egyik ajtónál tudtunk megállni. Szerencsére a hangos "gyerek-sereg" Vértlesszőlősön leszállt.

 Végre helyet foglalhattunk és nyugalomban utazhattunk tovább :)
Fido szinte aludt,amíg Komáromba értünk. Egy kedves hölgy volt a kalauz,aki a jegyeinket elkérte majd , megdicsérte az ebeket,hogy milyen ügyesek :)
Kérdezte is,hogy csak nem a kiállításra megyünk ?.... Ő is ment volna,de hát dolgoznia kellett...
Amint lekászálódtunk a vonatról,Fido nagy örömködésbe kezdett... Örült,csóvált és keresett valakit. Nem értette miért nem jött elénk senki ....

Pointer

Amikor már a felüljárón sétáltunk megértette az örömködésre még várni kell. Egy csendes utcán sétáltunk végig,majd egy kis "kacskaringózás" után meg is érkeztünk. Ott voltunk a monostori erődnél... Rengeteg autó,ember és még több kutya. Valakinél 1,másoknál akár 9-10 négylábú is sétált...
Fido nagyon természetesnek vette ezt a hatalmas tömeget... A belépőjegyek megvétele után ,mehettünk is "amerre akartunk"...  Az,hogy rengetegen voltak,nem kifejezés.
 A vásár résznél megálltunk,majd onnan egy kis örömködés után /Fido részéről/ Orsi társaságában kerestük meg a 24.-es kört.
Több ismerőssel is találkoztunk,másokat csak futólag láttunk,de 100% hogy voltak olyanok is kint,akikkel nem futottunk össze vagy nem vettük észre egymást ...
Lepakoltunk egy szimpatikus helyre,boxot kinyitottam és mehetett a nézelődés. Hol Fido,hol Heidi pihent a "sátrában",így nem pörögték túl magukat. 11 óra felé mentünk egy nagyobb kört a területen,nézelődtünk,Fidoval gyakoroltam egy kicsit.. Nagyon büszke voltam rá,a sok ember-kutya és még az ételárusok között is nagyon jól viselkedett. <3

Francia Bulldog

A nap "fénypontja" számunkra az volt,hogy bár csak 2-őt ,de láthattunk Pointereket :)
Nagyon-nagyon jó volt a hangulat,rengeteg tapasztalattal és jó élménnyel gazdagodtunk.
A BIS előtt /4 felé/ kellett eljöjjünk... Még sétáltunk egy keveset Komáromban,majd visszaindultunk az állomásra.
 A vonatunk hamar beért Tatabányára ,ahonnan a "fáradt csapatunk"  nemsokára hazaérhetett.

Nagyon örülök,hogy el tudtunk menni,és hogy sok ismerőssel összefutottunk.