A 6' igazi kutya...Avagy B3 Team ismét úton

B3 Team

Nem vágok rögtön a közepébe,hisz van mit mesélni.. Megpróbálom viszonylag röviden összefoglalni,az egyébként nem túl rövid napunkat.
 Mondhatni egy átlagos nap,ami éppenséggel közel sem volt átlagos.
Október 23.  Nem nekünk nem a forradalom jut róla eszünkbe. Október 23. az az a bizonyos nap,amikor gyökeresen megváltozott az életem... Méghozzá egy "csoki fiú" által... Ő nem más mint Fido... 4 éve,hogy teljessé és boldogabbá teszi a napjaimat <3
Ennek örömére,hisz már vagy 1000 éve nem volt rá példa,elmentünk a csapattal egyet túrázni...
Reggeltől persze olyan köd volt,hogy az út egyik feléről nem láttál át a másikra...De ez nem akadály !

A Vértes Centerhez beszéltük meg a találkozót, 2 külön végénél vártunk egymásra :'D
Jól van, végre összeálltunk,és belevághattunk a hosszúnak ígérkező napba...
"Felkészülésként" megálltunk egy útba eső kisboltnál,ami az ünnepnapon is nyitva volt.
Dorináékkal megfogtuk az ebeket,amíg Szandra beszaladt útravalóért.
Pár,éppenséggel nem vizet szürcsölgető "kedves tatabányai" lakos szerint nem lehet kutyákkal a bolt előtt várakozni. Elhangzott pár mondat is,ami után már nagyon nehezen türtőztettük magunkat. Mint megtudtuk a fő szószólónak "3 diplomája" van,és ezért tudja,hogy 6 kutyával nem lehet a bolt előtt állni.
Miért is ne lehetne ?! Meg voltak kötve,ráadásul mindegyik képzett kutya... Hogy még hozzátegyen valami "okosat" a szóváltáshoz,közölte az ő tacskója 100 okosabb ezeknél....  Bolond lyukból ,bolond szél fúj,szóval sarkon fordultunk és mit sem törődve tovább sétáltunk a 6' kutyával /azaz 5-tel/....

A gondolattól is feldobódtunk,hogy nemsokára olyan magaslathoz érünk,ahol kevesebb ember fordul meg,ráadásul az erdőben nem nehéz elkerülni azt a keveset is...  Szóval nekivágtunk a hosszú lépcsősornak és az egyre meredekebb útnak. Nekem szerencsére itt volt Fido,mint segítség,hisz póráz egyik végét az övemre a másikat pedig a hámjára csatoltam . Így sokkal elviselhetőbbé vált a felfelé vezető út...  Persze a társaság az,ami az egészet 'tökéletessé' tette.
A barlangban csináltunk pár képet a pózoló ebekről..Természetesen a fény hiánya és a befelé törekvő köd miatt nehézkesebbé vált ez a művelet...
További lépcsőzést követően /említettem már,hogy utálok lépcsőzni ? :D / a Turulnál lévő padokhoz telepedtünk le reggelizni.
Egy kedves hölgy odajött hozzánk a kisfiával,majd rövidke szóváltásba elegyedtünk. Kellemeset csalódtunk,hiszen nem az a tipikus Jaaj,Kutyaa !!! eset volt ,hanem az ellenkezője. Megkérdezték,hogy odajöhetnek-e,milyen fajták,és még 1-2 dolgot tudott is róluk mondani a kisgyereknek,aki figyelmesen hallgatta,Happy kényeztetése közben.. Az étkezést befejezvén,de a beszélgetést szigorúan abba nem hagyva keltünk ismét útra. Egy szalonnát sütögető kis csoportnál egy westie "őrködött". A Gazdi minket látva odament a kutyához,megfogta,majd mondta,hogy ne ugasson,hisz ők igazi kutyák,nem úgy,mint te :D
Többek között ez a mondat is bearanyozta a napunkat.

Playing in the forest...

Mondhatni "úttalan-utakon" vonszoltuk magunkat,de megérte ez a csend. Sem autók,sem "3 diplomás" emberkék...
Csak sétáltunk, és beszélgettünk,mi más kellene még ? :D
A kutyáink is és mi is remekül éreztük magunkat...Erre már rég volt példa,szóval éppencsak ideje volt már :)
Alig várom,hogy ismételjünk :) remélem mielőbb meglesz ez is...
Haza olyan 4 felé érhettünk,Fido bement az ágyába és másnap reggelig nem is láttam :)