Hosszú túra az ebekkel..

Mielőtt nekiállok a blogírásnak szebbnél-szebb gondolatok járnak a fejemben,hogy mit fogok írni... Mire sor kerülne az írására , addigra elfejeltem ,és minden életerőm elmegy... :/
Na de a mai napunk fantasztikus volt :D
Reggel varrtam egy nyakörvet Heidinek , és fél 11 körül indultunk is el itthonról.
Fújt a szél , be is volt borulva... Ez mindig így szokott lenni ,amikor Kertvárosba megyünk...
Bánhida-Dózsakert határánál futottunk össze a kutyasulival , ugyanis városi kiképzés volt :)
Pár szó erejéig feltartottuk őket,majd tovább mentünk ..  Egyre feketébb felhők gyülekeztek a fejünk fölött... Már mindössze 15 percnyire voltunk az úti célunktól ...
Az egyik kertnek nyitva volt az ajtaja , ahol egy nagy Bernáthegyi mászkált ki-be ... Szerencsére a Maci nevű eb elég szófogadó volt , így nem jött oda hozzánk...

Nem siettünk,de így is viszonylag hamar , 11:40 körül értünk a találkozóhelyre .
Nem kellet sokat várjunk és már jött is Dorina , Happyvel :)
Csináltunk pár képet,majd mentünk pár nagyobb kört a város ezen részén. Egyszer még az eső is elkapott minket , de 1 óra körül elkezdett kisütni a nap.. A rétre visszaérve , nemsokára Szandráék is megérkeztek.. Csináltunk pár képet , majd elindultunk Vértesszőlős felé. A mezőn Fido végig szimatolt , Heidi hol utána , hol Happyék után futott...
A földúton őz , vaddisznó , ló és egyéb állatok nyomai látszottak a helyenként akár 30-40 cm-es sárban.
Befelé haladva előttünk kb. 200-300 méterre 2 őz vágott át a réten.  Büszke voltam Fidora , hisz bár későn vettek észre a két fiatal őzbakot , de nem ment utánuk. *__*
A tóhoz hamar leértünk , ahol ,mint sejtettem is ,Fido nem bírta tovább,a "szárazságot".
Elsőnek,csak a víz szélén mászkált , majd nemsokkal később bemerészkedett a jégre is... Ahogy ment hullámzott az egész.. A közepén,ahol vékonyabb volt a jégréteg, beszakadt alatta.

Fürdés után

 Nagyon megijedtünk , de szemmel láthatóan ő is bepánikolt.
Próbált kimászni , de nem bírt kimászni.. Már azon voltunk,hogy beúszunk érte , ha  Lenáék nem tudnak neki segíteni. Pár szívszorító másodperc után  sikerült kimászni a jégre,és kivonszolnia magát a partra. Kint megrázta magát , és a fáradtságon,valamint az ijedtségen kívül nem lett más baja.
 A napon hamar megszáradt és mire hazaértünk semmi nyoma nem volt a vizes kalandnak.
  Közben Heidi az utolsó métereit már nehezen , de megtette. Nagyon sokat sétált , játszott , rohangált a kisasszony :)
Durván 3-3,5 órát intenzív mozgással töltött.. Ez volt eddig élete leghosszabb sétája :) Élvezte is a jóidőt , és persze a pihenést,amikor már ölben utazott tovább :))
A híd alatt átküzdöttük magunkat a sáron , és a "szántáson" még leraktam kicsit , persze,egyből Fidoék után rohant :))
Mielőtt hazaindultunk volna , beugrottunk Szandráékhoz , ahol megvolt az első macskaterápia is...  Fido elsőnek bebújt a falhoz , Heidit viszont kifejezetten érdekelte a cirmos barát ,aki mellesleg kb, akkora volt,mint ő :)
Nem is tudom mikor volt ilyen jó érzés leülni,mint akkor.  Még indulás előtt gyors kapott egy kis kaját a 2 "agyonéheztetett " kutyám :))
Végül (du.) 5 körül értünk haza a "kis" kirándulásból.
De még Fidora várt egy gyors fürdés,így a pihenés még váratott magára.
A lényeg,hogy egy újabb élménydús napot töltöttünk a  LEGJOBBAKKAL.
További képek :  Én képeim      Dorina Képei  -HAPPY PHOTO

Heidi és Sziporka