58.nap a kutyasuliban avagy minket a hó sem tántorít el ..

Reggel egészen az indulásig bizonytalan volt,hogy elmegyünk-e..
Végül belevágtunk az útnak , idén először.
A járda és az autóút szinte teljesen "egybeolvadt" .
A letisztított útszakaszoknak még sosem örültem így,mint ma.
A kertes házaknál szinte egymás után váltakoztak a havas és a már lapátolt részek. Valami furcsa pingvinszerű csoszogással tettük meg az út több,mint  felét . A temetőhöz érve már mindenünk sajgott a szokatlan járástól. Egészen a gázcsere telepig futottunk , hogy időben odaérjünk.
Rajtunk kívül mindössze 5-en voltak.
A sok réteg ruhának köszönhetően nem fagytunk szét. Talán túlzásnak tűnhet , de végül nem bántam meg,hogy Fidora a pulcsit is és a kabátot is ráadtam.
Az engedelmes most kissé nehézkesebb volt, a nagy hó miatt...
De a jó társaság mindenért kárpótolt.
A gépet csak néha-néha kaptam elő , hátha sikerül néhány értelmes képet összehozni.
Visszatérve a gyakorlás részére , szerintem jól ment. Ügyesen figyelt , mindent megcsinált , és az élelem megtagadási sem volt rossz.

Amikor hibáztunk ,az meg miattam volt :$ Az egyik helyben maradásnál mikor elindultam megszokásból lábhoz rendeltem. De hamar kijavítottam,amit elrontottam :$
11 körül tettük fel a pályát,hogy fussunk,különben összefagyunk.... Ilyen gyors ötlet alapján feltett akadályokon hamar átmentünk.

Amikor már mindenki fázott , és már a pályát is eléggé kihasználtunk , egy gyors elemcsere után összepakoltunk.
Hazafelé meg a nagy sietségben felmelegedtünk :)))
Az út utolsó kb. 15-20 percében szegény Fido a mancsába ragadt jég-/hó- darabkáktól kissé sántított. A parknál a nagyobbaktól megszabadítottam , de az összes csak itthon jött le róla...