Egy kutyamentor naplója 45.rész avagy Zsombor Tatabányán

Igen :) jól írtam a címet.
De az elejétől kezdem , nem vágok a közepébe :))
Reggel már 6kor fent voltam. Fidoval gyorsan lementünk egy negyed órás reggeli sétára.
Felmentünk , és már 8kor felöltözve ültünk az ágy mellett.  Reggel 9kor el is indultunk , és 1 megálló után , fél 10kor kint is voltunk Zsomborért.
A menhelyhez közeledve akaratlanul is összeugrott  a gyomrom és izgultam , de erőt vettem magamon.
Bent "letámadott " a kutyaovis csapat.
Tami hozta a labdáját , Angel és Hunor ugráltak , Kenzó rágta a bokámat , Afró és Dolli bújtak hozzám , Hörbi elcsente a pórázomat...és közben Benett ugatott , mert nem ismert meg a pillanat hevében...
Az új , jutalomfalat dobálós módszerrel becsaltuk őket a nagy-oviba , hogy nyugodtan ki tudjam hozni Zsombit.

Zsombiék kennelje ki volt engedve a hátsó udvarra. Kinyitottuk a kaput , mire mindegyik kutya befutott. Amikor Zsombi is meglátott , az örömtől nem bírt megnyugodni. Agyonpuszilt , ugrált ,  nagy körökbe futott. Visszavittük őket , és kekszet dobáltunk szanaszét az udvarra , hogy nyugodtabban fel tudjam szerelni.
Sok szerencsét kívántak nekünk .
A kocsiba szállás nem volt túl egyszerű dolog.
Így elsőre nem szeretett volna bemenni , de nem félt .
Felvettem  , és Fido mellé beültettem. Alig telt bele pár perc , és nagyon élvezte a kocsikázást.
Fido leült az ülésről a földre , így volt helye elfeküdni.
Első úti célunk  a Tatabányai János Forrás volt.
Az erdő szélén húzódó nagy mezőn Fido póráz nélkül , Zsombor pedig Flexi-vel futott velem.
Én a tőlem telhető sebességgel futottam , Zsombi viszont épphogy csak kocogott mellettem.
Mielőtt beértünk volna , befújtuk a kutyákat is és magunkat is szúnyog és kullancs riasztóval.
Az egykoron még látványosságnak számító János Forráshoz is elmentünk.

nem volt valami sok fény :/

Sajnos az idő , és a nemtörődés , illetve a mostani bulizási szokások alaposan "leélték" .
A forrás közelében egy meredek lejtőn kell felmenni és ott is van egy kis tisztás .
Ott is megálltunk , picit pihengettünk.
Pár fotóra is összeálltunk :)
Kicsit "körbeszaglásztuk" a terepet , ittunk - ettünk .
A déli meleg előtt hazaindultunk.
Visszaúton is futottunk , hogy fáradjanak.
Kinyitottuk a kocsit , hogy kicsit kiszellőzzön , lehülljön.
Még ki sem nyitottam rendesen az ajtót , Zsombi be is szállt . Kényelmesen elhelyezkedett , és várta , hogy mi is csatlakozzunk hozzá.

Visszamentünk a "belvárosba".
Ki sem akart szállni , olyan jól feküdt.
Nagy nehezen kiszállítottam , és a két ebbel elindultunk.
Jöttek a buszok , autók , emberek.
Zsombi viszont senkitől és semmitől nem ijedt meg.
Bementünk a lépcsőházba , 1. emeleti lakás :)
Fido már kicsit járatosabb ott.
Zsombort is körbevezette , a konyhán át , keresztül a nappalin egészen az erkélyig.
A kanapé és az azstla között talált magának kényelmes helyet.
Odateríttetem neki egy takarót , és bekapcsoltuk a tv-t.

Sokáig tévézett  , majd , kényelmesen elnyújtózott.
Én mellette feküdtem , csupán egy párna kényelmével szolgálva :)
Kicsit elaludtunk , és csak arra keltem fel , hogy Fido is mellém bújt.
Így hárman aludtuk át  a meleg órákat.
Fél 4 után  nemsokkal mentünk le ismét sétálni , miután mindkét eb megette a tápot , amit kaptak.
Már csak keveset sétáltunk , és lassan vissza kellett induljunk a menhelyre.
Eddig sem volt könnyű visszavinni , de talán most volt a legnehezebb.
Hazafelé még akaratlanul is kerestem az autóban....
A mai nap jelentőségét igazából szavakkal nem lehet leírni.


további képek : katt