Tatabánya Felfedező Túra (Tb.F.T.)

Hancúr és Fido a magaslesen

A mostani Tb.F.T. nevéhez híven zajlott.
Olyan helyeket jártunk be , amelyekre talán álmunkban sem gondoltunk volna.
Tatabánya szélén , a síkvölgyi temető felé voltunk. A pontos helyet nem írom le.
Egy mezőre érve kicsit szaladgálhattak az "ebek".
Az első utunkba eső akadály egy kis "csermely" volt (icipici patak).
Megkerestük azt a részt,ahol keskenyebb volt.Nem volt kedvünk belemenni , ezért átugrottuk.
Ha csak egy kicsit is szélesebb lett volna , akkor nem jutunk át rajta.
Nem számított , hogy tőlünk olyan 200-400 méterre ott volt az út( , és egy  híd is).

Hancúr és Fido

Átérve a következő mezőn találtuk magunkat. A mező végén van egy magasles(Vadles) .
Megálltunk lepakolni , és fényképezni. Persze Fido-ék csavartak a dolgokon és felindultak a fából tákolt szerkezet teteje felé. Szandrát (Hancúr gazdit) felküldtem , hogy fent foglya meg őket , amíg én lent segédkezek.
Mikor mind a 4-en fent voltunk a a nem túl tágas "magaslaton" , biztonsági okokból kifolyólag kikötöttük az ebeket. Nem vagyok a kikötés híve , de jobb félni , mint megijedni. Fidot ismerve , eléggé vakmerő , makacs kutya , és mindezek mellett vadász és apportmániás. (de én így szeretem ) .
Féltem,hogy leugrik , ami ilyen magasságból nemkevés kockázattal és veszéllyel jár.

Fido leskelődik

A magasban eltöltött  16-20 perc után kellő erőt gyűjtöttünk a lejutáshoz.
Na de ez már nem olyan könnyű,mint feljutni.

Fido

Felfelé tudnak mászni , de lefelé nem.
Fido-t kikötve hagytam , amíg közös erővel Hancúrt levesszük.
A művelet kisebb kutyáknál , mint Hancúr is , talán könnyebb.
Hancúrt óvatosan pár létrafokon lelépcsőztettük , hogy elérjem , és ölbe tudjam venni , a sikeres és sérülésmentes lejutáshoz.
Hancúr érezvén a "kiszolgáltatottságát" erősen belém kapaszkodott (-már amennyire egy kutya tud)
Lent kikötöttem a Magasles egyik "cölöpéhez" .

Az Őzút egy megállója

Fido következett. Őt kicsit nehezebb  levenni , mivel méretre és súlyra is nagyobb mint Hancúr.
Szegény Szandrának sem volt odafent könnyű dolga , mivel Fido az égnek sem volt hajlandó megfordulni. Fejjel előre pedig nem szerencsés levenni.
Egy kis kínlódás után sikerült megfordítani , és elkezdődhetett a nagy "Fido mentés". Fido-t lejjebb kellett  lépcsőztetni , hogy biztonságosan tudjam ölbe venni.
5-6 perc után végre föld volt mind a négyünk lába alatt.
Tovább indulhattunk. Ismét egy miniatűr patakon kellett átkeljünk , ahol "őzutakon" mentünk tovább.
Így találtunk rá a képen látható helyre is. Elképesztő , hogy ezek a  vadon élő állatok milyen útrendszereket alakítanak ki.

Hancúr és Fido szagot fogtak

A mezőn láttunk is 3-4 őzet elszaladni , és mindannyiunk szerencséjére Fido nem szúrta ki őket. Csak a szagukat érezte nagyon erősen .Az út , amelyen mentünk (Őzút) őzek által kitaposott volt , tele volt a lábnyomukkal.
Több mint fél órányi séta után kiértünk a "rendes" útra.
Egy erdő szélén elterülő kis mezőn elengedtük őket , hogy kicsit szaladjanak.Persze első dolguk az volt,hogy találtak egy nagyobb pocsolyát , ami a nagy belvíz miatt megmaradt , és belegázoltak.
Egy autók által kijárt úton az erdő mélyébe hatoltunk.
Rengeteg összeeszkábált ház látványa fogadott minket.
A házaknál lévő kutyák miatt inkább lehúzódtunk egy félreeső ösvényre.
Elindultunk kifelé , ami kicsit tovább tartott,mint elsőnek gondoltuk.
Találtunk egy kis tavat , ami egy meredek falú mély mederben volt. Lementünk a mederbe , majd kijöttünk , ezt megismételtük jó párszor.
A kijutáshoz meg kellett kerüljük a tómedret. Mivel nagyon meredek  volt  , nem volt könnyű a fel-le mászkálás. Az utolsó lemenetelnél szerencsésen beletenyereltem , majd "beleöklöltem" egy kötegnyi csalánba.
Elsőnek nem éreztem semmit , majd pár másodpercen belül szúró-égő fájdalomra lettem figyelmes.
A jobb kézfejem tele volt csalánkiütéssel , vörös volt , és eléggé be volt dagadva.

 30-40 percnyi séta után kijutottunk a tisztásra , ahonnan indultunk.
Megitattuk a kutyák , majd az üvegben megmaradt vízzel lemostam a kezem.
Volt nálam körömvirág krém , nem tudom segített-e rajta , de bekentem vele.
Az út mentén tovább haladva egy újabb tisztáson megálltunk , és leheveredtünk.
Az ég gyönyörű volt , ami szerencsés, ha az ember szeret SkyStyle* módszerrel fotózni.
 Hazaindulás előtt megálltunk a közeli Bicikli pályán , amit Agility pályának használunk.

 
* A SkyStyle , egy új fényképezési módszer.
A módszer akkor sikeres , ha a döntés szöge nem túl nagy , és a Kutya  jól látszik (nem sötét , nem világos)
Lényege , hogy a fényképezésnél a gépet döntve tartjuk egy bizonyos szögben :