Egy kutyamentor naplója 21.rész

Zsombi - Zsombor

Ma a hosszú hétvége utolsó napján ki tudtam menni a Tappancsba.
Biciklivel mentem , ezért ég dél előtt nem sokkal el is indultam,hogy minél többet .Nagyon hamar kiértem , délben már a biciklit parkoltam le a kerítés mellé.Mivel 3  felé kell hazainduljak , úgy terveztem,hogy 2 kört megyek.
Első körben Zsombit , Ninát és Fuxot vittük.(én , a húgom és Apukám)
Zsombi még eléggé bizonytalan volt az "idegenekkel" szemben.
Megpróbáltam odaadni a pórázát , átvettem Ninát , ekkor Zsombi Cselesebb volt , a stressz és a félelem arra késztette ,hogy a pórázának tartójától elmenjen.
Nem szökött messzire , ismerem , és tudom,hogy ha nagyon megijed , picit járkál , majd lefekszik egy fa/bokor alá , és megvárja,hogy odamenjek hozzá és megnyugtassam .
Egy 6-10 percig nyugtatgattam , amikor éreztem.hogy felenged elindultam vele. Az út 3/4-részénél ismét megálltunk , 12-13 percre , ekkor teljesen megnyugodott , felengedett.

Nina

Most más módszerrel adtam át , a fényképezés idejére.Most sokkal nyugodtabban kezelte a helyzetet , bár ég mindig nem bízott bennük. kb.olyan másfél óra múlva visszamentünk a menhelyre.Zsombiékat segítettem bevinni a kennelhez , majd újabb kutyákat hoztam ki.Zafírára és Zimára esett a választás.Azért rájuk gondoltunk ,mert ők ritkán jönnek ki mentorprogramon....
Zimával az elején kicsit "küzdöttem" majd 2-szer lenyomtam , és utána minden ment,mint a botrágás :) (nem , nem mint a karikacsapás/karikanyalás)

Zima

Miután tisztáztuk a rangsort , megfésültem , és inkább nem részletezem mennyi szőr jött ki ebből a nem túl nagy kutyából :)
Megint lementünk a szokásos helyünkre , a tóhoz , és ismét fotózásra került a sor.Amikor végeztem Zimával , átvettem Zafírát ... Elsőnek alig bírtam fotózni,mert mindig odabújt , hogy simogassam. SZERETET ÉHES.
Igyekeztem valamennyire kielégíteni ezt a szükségletét , a fényképezések között.
Az idő szinte elrepült , így nemsokára indulni is kellett visszafelé.
Nem volt őket egyszerű visszavinni,hisz még úgy sétáltam volna , akár velük , akár megint más kutyákkal.
De hát indulni kellett.

Örültem,hogy legalább ki tudtam jönni , és elvihettem őket egy kicsit magammal...

Zafíra