Egy kutyamentor naplója 20.rész avagy Fido ismét a menhelyen

Diana kocsijában

Ma végre szombat.Reggel nagyon lassan telt az idő , szinte halálra untuk magunkat.Nem volt mit tenni festettünk. Végre 12 óra körül jártunk,mikor elkezdtünk készülődni.Fido kapott egy kis ebédet (kefíres tészta) , összepakoltam a szükséges dolgokat: póráz,Zsombi nyakörve , Fido cuccai , víz , jutalomfalat , fényképezőgép , törülköző , stb. Fido nagyon meglepődött,amikor ráadtam a "munkahámot" , erre azért volt szükség , mert a kocsiban könnyebb így fogni , mint nyakörvön . Mielőtt indulhattunk volna, még volt egy gyors szaglászós séta , hogy "könnyíthessen magán" az út előtt.
Nagyon boldog volt már az elején,hogy jöhetett.

Nézelődés

Amíg kiértünk a menhelyre , addig az ablakban lesekedett.Az utat hamar megtettük ["jó társaságban az idő repül"] . Mielőtt kiszáltunk , a hőmérő 17 c°-ot mutatott. Szerencsénkre a szél sem fújt. Ennek a jó időnek köszönhetően megint nagyon sokan voltunk. Már alig maradt bent pár kutya a kennelsoron.Volt aki 2-3 sőt 4 kutyát is kihozott. Bementünk a kapun.Már jó páran bent várták a "kutyájukat". Megálltunk a bárányok "kifutója" mellett , és Fido NEM FÉLT,de azért a

Fido és Zsombi

távolságot tartotta. Az ajtó fölött beadtam Zsombi nyakörvét és pórázát. Még egy gyors nyakörvigazítás és mehettünk is.Mindkettejüknek (Zsombinak és Fidonak is ) lógott a nyelve. Arra az 1/4 , 1/2 órára behúzódtunk egy fa árnyékába , ahol Fido elrágcsált egy boto , Zsombi pedig élvezte a "kényeztetést". Szerencsére nem féltékenyek egymásra. Ügyesen osztoznak rajtam.Bár más kutyákat már nem igazán tűrnek meg mellettem , de egymással semmi féltékenységből (vagy egyéb okból) adódó problémájuk nem volt.

Fido , Én , Zsombi

A szokásos tókörre indulva sokat szenvedtünk a sétával. Nem tudták eldönteni i sétáljon belül és ki kívül. A jobb oldali séta is csak ideiglenes megoldás lehet , mivel Fido Október óta kizárólag  bal oldalt sétál , és azóta Zsombi is. Zsombi séta szempontjából könnyebb eset , mint Fido , ezért egy pórázzal vittem őket , de Fido bal oldalt jött , Zsombi pedig a jobb kezemnél.Egy -egy részt kivéve egész jól tudtunk sétálni így.
Ahogy átértünk a Hídon fel az ösvényen , a szokásostól eltérően nem engedtem el őket.

Zsombi

  Tudjanak szépen sétálni erdőben is.
Fidonak ez a része nagyon nehezére esett... Vadász kutya... viszonylag Aktívan vadászónak számít... Ahogy az ösvényen már úgy félúton járhattunk ,amikor Zsombit elengedtem. Egy ideig még mellettem jött , aztán amikor "elküldtem" , akkor nekiindult a felfedezésnek .
A fák között futkározott , belegázolt a vízbe is.Még régebben azt mondták , hogy nem igazán szereti a vizet , de ahogy egyre jobban és jobban feloldódik , annál jobban megismerhetem lenyűgöző személyiségét.Már játszik a többi kutyával ,örömmel napfürdőzik a márciusi napfényben , és egyre több emberrel teremt "kapcsolatot" (ismerkedik).Most már szinte meg sem ijed semmitől és senkitől.
Fidoval az alapengedelmességi feladatok is jobban mennek.

Zsombi és Fido pancsolnak

Könnyebben és szívesebben marad helyben. Miközben még vártuk a többieket , Fidot is elengedtem.Nem csalódtam benne. Első dolga volt,hogy belevetette magát a vízbe , ahová Zsombi is örömmel követte.Nem számított nekik.hogy még jeges volt a víz. Sütött a nap , elég jó idő volt , és ők úgy érezték itt az ideje egy kis fürdésnek.  A tó felé indulva , még mindig el voltak engedve pórázról. Lehettem volna kicsit elővigyázatosabb is , de már teljesen mindegy.

Zsombi a vízben

Eldobtam  a víz szélén egy kisebb botot ,  erre , Fido felfigyelt , és a tavon beljebb meglátott eggyett , ami igazán tetszett neki.

Fidora rájött az apportírozási kényszer

És mivel vizi (és mocsár) vadász , így bevetette magát a hideg vízbe , áttörte magát a tó belseje felé lévő kásásabb jégrétegen , és apportírozott..
Sokan szörnyülküdve nézétk , amint Fido nagy elégedettséggel hozta ki azt a (számukra) jelentéktelen kis fadarabot , de neki az többet ért minden kincsnél. Megrázta magát , és a tiszta víz bundája egy-kettőre szinte száraz lett...

Fido már majdnem szárazon

Nem hiába vízlepergetős szőrzet , a vízlepergetős szőrzet.
A szokásos megállóhelyünkön most csak egy 10 percre álltunk meg , amíg Zsombira ráadtam Fido K9-es hámját , legalább megszokja ezt a fajta hámot is , és nem feleslegesen cipeltem magammmal az út nagy részén.
Visszafelé megtaláltuk a sétában is a "közös hangot".
Tökéletes triót alkottunk mi hárman.Fido , Zsombi és Én.
Ez a nap ne is alakulhatott volna jobban.

Mielőtt a kis Zsombit visszavittem volna , még a menhely előtt elterülő füves részen pihentünk egyet.
Még utoljára gyakoroltunk egy keveset , Fido-t is szocializáltuk:
Odavittem Boris-hoz , aki egy imádni való nagy maci .
Fido elkezdett neki "pattogni" , és Boris is benne volt a játékban .
Így pórázon játszottak egy kicsit , majd beindultunk.
Amíg Zsombit nagynehez betettem a kenneljébe , addig Fidot , az egyik önkéntes fogta. Egész jól viselkedhetett , mert nem hallottam az ugatását.Mikor kimentem hozzá , nagy örömmel üdvözölt , mintha órákra hagytam volna el. Miután megsimogattam , kimentünk a menhelyről , ahol még Zillét üdvözöltük.Sajnos elérkezett a hazaindulás ideje.
Egy újjab csodás napot töltöttünk el a menhelyen , amit meg szeretnénk köszönni minden ÖNKÉNTSNEK , MENTONAK ÉS MENTORÁLTJAIKNAK , A TAPPANCSMENHELY ÁRVÁINAK.

Én , Zsombi és Fido